Lehullott a lepel


Még valamennyire szimpatikusnak is tartottam eddig a kétfarkú kutyákat, szeretem a humort. Bár egyes számaik erőltettek voltak már, mégis alapvetően jó humort műveltek. A jó politkai humort akkor is szeretem, ha céljaival nem értek egyet. Erre példának egy Putyin elleni orosz liberális vicc, nyilván nem értek egyet a vicc mondanivalójával, de elismerem, ez egy jó, szellemes vicc:





  • Mi Putyin új terve az orosz onkológiai kórházak eredményességének javítására?
  • Minden beteg kezére ráhúznak egy András-keresztes karszalagot.
  • S aki nem gyógyul meg tőle?
  • Az CIA-ügynök, s nem is kár érte.




De visszatérve a kétfarkúakra, külön hasznos volt, hogy nem fogtak össze a ballibekkel a tavalyi választásokra. Ez növelte hitelességüket.





Most azonban Orbán családsegítő programja kihozta a kétfarkúakból is a hisztit. Az azért mégse tűrhető, hogy valaki segíteni akarja saját nemzete fennmaradását!





A demográfiai "válság" a háttérhatalom egyik fő vesszőparipája. Együtt nyomják évtizedek óta az éghajlatmelegedéssel együtt - mindkettő teljesen alaptalan hisztéria a valóságban. Így semmi se képes jobban kiverni a biztosítékot ultraliberális körökben, mint az, amikor egy ország lépéseket tesz lakosságszáma csökkenése ellen.





Pedig minden közösség esetében az elsőrendű szempont az önfennmaradás.






Megjegyzések

  1. Nekünk ne, elljen annak, aki kieszelte. A címlapkép szöszije is tud róla, tenyésszuka számba minősítve érzi magát? Akkor rajta, kevés blibsi van még a bolygón, egy reményünk azárt maradt, nála is sötétebbeket ellik. Nem csupán külsőre, fejtartalomra is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kényszeres aláírók

Bolgár életszínvonal 2020