Felszabadulás

Alapvetően nem az a gond a polgári, liberális társadalommal, hogy a kisember egész nap kénytelen dolgozni.

A premodern korban is egész nap dolgozott a ksiember. Gyakorlatilag csak az állam előtti korban volt az idő nagyobb része szabad az ember számára (az ősközösségi szinten élő erdei törzsek ma is átlag 20 órát dolgoznak csak hetente).

Sőt, mára a polgári társadalom eredménye, hogy a fejlett világban és a fálperiférián az átlagember átlag 40-50 órát dolgozik hetente. Ez az átlag 200 éve még heti 100 óra körül volt. S ma már a periférián se heti 100 óra a divat hanem "csak" 60-75 közti óraszám.

A szabad idő mindig minden korban - leszámítva az őskozösséget - kevesek privilégiuma volt. S a szabad idővel rendelkezők mindig intézményesen mások nyakán éltek: rabszolgaság vagy közvetett kizsákmányolás.

A modernitás baja sokkal inkább az, hogy a rendszer maximálisra, irreálisra korbácsolja az igényeket, de az azokhoz szükséges eszközök elérése a kisember számára megvalósíthatatlan. Ez állandó, mindennapos tudathasadást okoz. A liberális sikerpropaganda még külön sulykolja is: csak akarnod kell, csak tőled függ. Mivel azonban nem csak akarnod kell és nem csak tőled függ, így jön a depresszió.

Mik is a jellemző antiliberális kiutak? Az idomulás, a kivonulás, s a felülemelkedés.

Az idomulás: olyan munka végzése, melyben az ember képes magát megvalósítani. Egyre kevesebb ember számára lehetőség ez.

A kivonulás: marginalizálódni a társadalomba tudatosan. Kevesen képesek alkalmazkodni ahhoz, ami ezzel jár.

A felülemelkedés talán az, ami mindenki szá,ára lehetősége, ha képes megszokni ezt a teljesen más gondolati mintát. Hiszen itt a mélyszinten kell változni, elutasítani a hivatalos gondolati modellt.