A legnagyobb ünnep


Minden kultúrában van valamilyen ünnep, mely a legfontosabb egy ember életében.





Magyarországon ez talán a házasság. A házasság számít a legsordöntőbbnek, hagyományosan nagyobb ünnepléssel jár, mint a gyerekszületés, a diplomázás. S a mostani házasodás elleni hullám még csak növeli is a házasság jelentőségét.





Indiában a magyarhoz hasonló a helyzet, a házasság mindent visz. A szegény családok évekig gyűjtenek rá, a gazdagok meg egyenesen bollywoodi körülményeket teremtenek.





Latin-Amerikában pl. két ilyen fő ünnep van. Ahol az indián kultúra máig hat, ott a halál a fő ünnep. A temetés a legfontosabb esemény, erre maga az is készül, aki meg fog halni. A másik ünnep a lányok 15. születésnapja, hatalmas a jelentősége.





Bulgáriában nagyon sajátos, de a legnagyobb ünnep az érettségi bál. Amikor, a II. vh. előtt még kevés embetnek volt érettségije, ez amolyan diplomázásnak számított, amihez képest az esetleges egyetemi diploma már csak kiegészítés. De amikor a kommunizmus alatt az érettségit immár a fiatal nemzedék 90+ %-a elérte, a szokás megmaradt.





A kommunista diktatúra utolsó évtizedében ez volt az a törvényesen engedélyezett hisztéria, mely alatt szabadon lehetett rendet bontani. A szokás szerint ilyenkor a családok nagy összeget költenek az érettségizők ruhájára (nyilván a lányokra többet), majd autók egymás után dudálva haladnak, megsértve a közlekedési szabályokat, így haladnak az iskolától a kinézett étteremig. Az átlag család simán elköltött 4-5 hónapnyi átlagbért 1-1 érettségizőre.





A rendszerváltozással a dolgok azonban elfajultak. A társadalom egy része iszonyúan leszegényedett (nagyobb mértékben, mint Magyarországon), egy kis része meg iszonyúan gazdag lett (ismét nagyobb mértékben, mint Magyarországon). A már közel azonos státuszú érettségizők helyett drasztikusan eltérő anyagi helyzetű diákok lettek.





Évről évre egyre drasztikusabbak lettek az érettségi bálok. A gazdag lányok és fiúk helyzete egyszerűbb volt, ők csak sok pénzt költöttek. A szegény lányoké és fiúké nehéz lett: nekik egyre kirívóbban kellett viselkedniük, hogy valahogy magukon tartsák a figyelmet. Hogyan tud egy fiú kirívóan viselkedni? Veszélyesen autót vezet, leissza magát a sárga földig, életveszélyes mutatványokat ad elő. Hogyan tud egy lány kirívóan viselkedni? Kurválkodásal és szexszel.













A helyzet nagyjából 25 évnyi idő után kezdett javulni. Ennyi idő alatt a rendszerváltáskori érettségizők immár szülők lettek, sokan immár saját érettségiző gyerekekkel, de legalábbis tinédzser gyerekekkel.





Egyrészt a társadalom túltöltődött a hülyeséggel. Másrészt kialakult a fiatalok egy részében az ellenoldal: a kamaszok szeretnek lázadni, s ha a rendes állapot a hülyeség, akkor a kamaszkori lázadás akaratlanul is a jót segíti elő. Szóval lettek olyanok, akik direkt nem alkalmazkodtak az elvárásokhoz, s ezzel elvették az elvárások kötelezőségét. Amikor a romlottság a norma, akkor a lázadás normalizál.





Saját tapasztalatom: úgy 2015 óta a legdrasztikusabb jelenségek csökkennek, persze még mindig ez a fő ünnep, s sok pénzt igényel.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kényszeres aláírók

Idegenellenesség