Szalai


Szalaiban azt szeretem, hogy a valóságból indul ki és abból von le következtetéseket (akkor is, ha ezek esetleg tévesek). Ez szembeszökően más módszertan, mint a magyar ballib szakértők 99 %-é, akik előbb készítik el a következtetéseiket, majd azokhoz kitalálnak egy csak az álmaikban létező valóságot.





Ez a cikke is sokatmondó. Én három érdemét is látom a cikknek.





Először is, nyíltan szakít azzal az újbalos marhasággal, hogy a magyarországi kommunizmus államkapitalizmus volt. Szalai leírja, nem lehet kapitalizmusnak nevezni azt a rendszert, ahol nincs polgárság, mely a tőke hasznából él. Márpedig a magyarországi kommunista diktatúra vezető rétege minden volt, de tőkehaszonból élő polgárság semmiképpen. Tehát a kádári diktatúra kommunizmus volt, más szóval szocializmus, a kettő ugyanazt jelenti (az előbbi marxi, az utóbbi lenini terminológia).





Aztán leírja, a technokrácia sose volt független, szakértői értelmiség. A kommunizmus alatt a kádári hatalomnak köszönhette pozícióját, míg a rendszerváltozás után a nyugati gazdasági hatalomnak, mindkettőt lojalitással szolgálta, s ez a - gazdságban a 60-as évek vége óta hatalomban lévő - réteg csak a 2008-as válsággal bukott meg.





A szerző említi mint ennek a rétegnek a jelentős informális hatalmára példát Medgyessy megbuktatását. Én hozzátenném, hogy bár a réteg hatalmas nemzeti méretben megroppant,ma is a ballib politikai irány megkerülhetetlen eleme, lásd erre Botka megpuccsolását 2017-ben.





Ami még fontos: Szalai elismeri, Orbán mindezzel együtt sikeresen csökkentette a gazdasági elit politikai hatalmát, bár az sose volt olyan, mint pl. Oroszországban, ahol egyenesen oligarchák voltak képesek létrejönni a 90-as években. A szerző megjegyzi: amikor a gazdasági elit hatalma háborítatlan, akkor engedi a "demokráciát", hiszen az egyes kormányváltások úgyse tudják csorbítani érdekeit.









Sokat elmond, hogy a cikk kommentjeiből kiderül: se a ballib, se a fideszes kommentelők nem értik miről szól a cikk. Az egyik oldal orbánozik, a másik komcsizik, egyformán agyatlanul. Talán csak a Mandiner szerkesztője értette meg az egészet, ezért is emelte ki "ajánlott cikkek" rovatában.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kényszeres aláírók

Idegenellenesség