A nagy pillanat


Az értelmiségi emberek nagy betegsége a csodavárás. A nem-értelmiségiekre ritkábban jellemző, ők közelebb vannak a talajhoz, aminek van rossz oldala is, de kétségtelen jó oldala, hogy nagymértékben mentesek sok hülyeségtől.





Az értelmiség viszont a szellem embere, ami persze jó dolog, de van rossz oldala is, ha a szellem elszakad a valóságtól.





Aki észreveszi a modern nyugat szellemtelenségét, az hajlamos a ló másik odalára átugrani, ahol az anyag és valóság eltűnik, marad csak a szellem. Pedig a szellemtelenség elletéte nem a túlszellemesedés, hanem a valóság helyre tétele, hiszen a valóság nélküli szellem értelmetlen.





A túlszellemesedés egyik gyakori kifejeződése éppen a csodavárás. Azaz most szenvedek, de lesz majd hirtelen egy változás, amikortól minden jóra fordul. Például: ma minden nap bejárok dolgozni, de aztán - remélhetőleg hamarosan, sőt még a napokban - dúsgazdag leszek, többet nem kell dolgoznom, s végre élhetem a bölcsek felhőtlen életét.





Aztán csodák nem történnek, ill. történnek, de olyan ritkán, hogy erre építeni nem lehet - éppen azért nevezzük őket csodáknak, mert megtörténhetnek, de a tényleges megtörténés esélye szinte nulla. S az ember meg marad örök várakozásban, melyben szellemileg mindenét lassan felélte.





Hosszú évekkel ezelőtt egy nálam kb. egy nemzedékkel idősebb ismerősömmel történt meg, hogy évtizedeken keresztül gyűjtött különféle folyóiratokat, jellemzően irodalmi tematikában, de más hasonlóban is, de sose olvasta őket, pár cikket leszámítva. Gyűltek a lapok, egy egész falnyi polcot elfoglalva már, sőt halmozva is voltak a polc előtt, de talán az 1 %-ukat olvasta. Mindig azt mondta, majd ha nyugdíjas lesz.





Aztán nyugdíjas lett. S meghalt pár héttel később.





Szinte mint egy tankönyvi példa. A "csoda" itt bekövetkezett, hisz tényleg nyugdíjas lett (persze ezt azért vicces a szó igazi értelmében csodának minősíteni), de semmi eredménye nem lett.





Tegyük hozzá, minderre magam is későn, 42 évesen jöttem rá. Addig magam is csodára számítottam. S még mostanra se sikerült behoznom ennek káros hatását.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kényszeres aláírók

Cenzorok a neten