Az elfogadásról


A liberális narratíva két mágikus szava: a tolerancia és az elfogadás. A liberálisok okos emberek, igyekeznek a nyelvi terroron keresztül győzni. Ennek lényege: a szavaknak olyan tartalmat adni, mely eltér az eredetitől, s új értelmében mindenképpen a liberális narratívát erősíti.





A toleranciáról már írtam. Valós jelentőse: eltűrni azt, amit nem szeretünk. Azaz nem azt jelenti, hogy valamivel egyetértünk, sőt ha egyetértés van, akkor kizárt a tolerancia. Kötelező fogalmi elem az ellenzés! Pl. tolerálom, hogy egyes nők miniszoknyát viselnek, mert nekem abszolút nem tetszik a miniszoknya, de eltűröm ez: elfogadom, hogy másnak az tetszik, ami szerintem nem áll jól senkinek. A cicanadrágot viszont már nem tudom sehogy se tolerálni, hiszen szerintem nőies viselet, azaz nekem tetszenek az így öltözködő nők, ezek után abszurd lenne a "tolerancia" szó használata.









Ahhoz, hogy valaki pl. tolerálja a homokosokat - mert a liberálisoknál a "tolerancia" szó jellemzően szinte mindig a homokosokkal kapcsolódik össze -, az embernek homofóbnak, de legalábbis a kérdés iránt semlegesnek kell lennie. Ha liberális lennék és támogatnám a homokosokat, nem tudnám tolerálni őket.





Jelenleg viszont tolerálom a homokosokat, hiszen homofób vagyok, s ellenzem a homokosok elleni agresszívitást, nem támogatom, hogy bárki is beavatkozzon magánéletükbe, ha az a négy fal közt zajlik. S ezzel együtt ellenzem a homoklobbi tevékenységét, igyekezetét, hogy a társadalmi rendet a maga képére és ízlésére deformálja.





De lássuk az elfogadást! Az elfogadás nem pozitív érték. Még a legvadabb liberálisok se mondják, hogy mindent el kellene fogadni. Ha más nem, hát a "fasizmust" egy liberális se akarja elfogadni.





Tehát elfogadni azt kell, ami érdemes elfogadásra. Az elfogadás valójában szűkebb fogalom a tolerálásnál, hiszen nála jóval erősebb a pozitív elem. Elfogadni jellemzően azt szoktuk, amivel legalábbis részben egyetértünk.





Dehát ki mondja meg mit érdemes elfogadni és mit nem? Hát ki más, a liberálisok!





Na, s pont ez az, amit tagadunk. Nem fogadjuk el se a liberális szóértelmezési monopópliumot, s még kevésbé az értékek meghatározásának monopóliumát.





Lássuk a legnépszerűbb liberális érveket a homokosság mellett!





"A homokosság normális állapot." - Ezen az alapon normális állapot minden létező más betegség is. Pl. a pedofília, a cukorbetegség, hiszen megesik az emberiség bizonyos százalékánál. Végülis mi a pedofília? Hát az, hogy a pedók vonzódásának tárgyai történetesen a serdületlen gyerekek. Nem kellene tolerálni, elfogadni a vele szembeni "gyűlöletbeszéd" helyett?





"A homokosok senkit se provokálnak." - Amikor a négy fal között ügyködnek, akkor valóban ne,. De amikor nyíltan vállalják magukat melldöngetve, sőt követelik az "egyenlőséget" az hatalmas provokáció.





"A homokosok nem rontanak meg gyerekeket, senki se lesz homokos attól, hogy homokosokat lát." - A nézéstől valóban nem lesz senki, ahogy attól se kezd pornószínész lenni a gyerek, ha pornót néz, s lám mégis tiltják a pornót gyerekeknek. Miért? Mert mindez megzavarja a gyerek egészséges fejlődését. A homokpropagandával bombázott gyerek pl. esetleg abban a tévhitben fog felnőni, hogy a homokosság normális valami. Továbbá az a veszély is fennáll, hogy egy nem homokos kamasz divatból, a propaganda hatáásra, bebeszéli magának, hogy homokos, hiszen a mai liberális bulvármédiákban a homokosság mint valami rendkívül menő (kúl) dolog szerepel, hogy az embernek szinte hiányérzete van, ha mégis az ellenkező neműeket kedveli.





"A homoszexualitásra való hajlam megvan mindenkiben." - Tudománytalan marhaság. A homokosság az emberiség 2-5 %-ában van meg,s esetleg még lehet ugyanenyi biszex ember. Az emberek 90+ %-ában nincs semmilyen homokos hajlam.





"A homofóbia elleni harc erkölcsös." - A homofóbia elleni harc perverzió eleve, hiszen a normális, egészséges állapot a homofóbia. A homofóbia elleni harc kb. olyan, mint az onkológia elleni harc.





"A szex magánügy." - Az, míg ezt valaki a 4 fal közt csinálja. Amint azonban kimegy vele kérkedni az utcára, "jogokat" követelve, már közügy. S aki nem normális nemi identitáső, azt minden egészséges társadalom köteles kirekeszteni.





Sajnos Magyarországon már most túl sok jogai vannak a homokosoknak. A következő évek feladata: ezeket a jogokat megnyírbálni, helyükre tenni az izgága homokbetegeket.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kényszeres aláírók

Cenzorok a neten