Az emberölés etikája
Az önvédelem alapvető, elidegeníthetetlen jog.
Alapelve az arányosság.
Mind az egyén, mind a közösség jogosult rá. Ez az emberi büntetőjog alapja.
Aki bár ember, de nem emberi módon viselkedik, az morálisan nem ember. Morálisan megérdemli a halált. Nem embert ölünk meg, hanem emberszabású kártékony lényt.
A halálbüntetés ellen egyetlen érvényes érvet ismerek: a bíróság tévedhet, így ártatlan ember hal meg. Azonban jobban belemélyedve, ez az érv hamis, hiszen ezen az alapon a börtönbüntetés se alkalmazható, mert az is lehet tévedés. S - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - a börtönbüntetés sem csinálható vissza. Hiába minden esetleges későbbi kártérítés, az csak enyhítheti a kárt. Sokkal súlyosabb traumát lehet valakinek okozni egy igaztalan, hosszú börtönbüntetéssel, mint kivégzésével.
Azaz a jól megindokolt halálbüntetés morális alapon semmiképpen se vethető el.
Ami nem igazolható morálisan az a kegyetlenség, az embertelenség. A halálra érdemes embert akkor se szabad kegyetlen módon megfosztani életétől, ha az kegyetlenül viselkedett. Miért? Mert a kegyetlen bánásmóddal saját lelkünket romboljuk. Mi csak tisztítjuk a teret, de nem leljük örömünket az ölésben, hiszen nem olyan vagyunk, mint ő, aki megérdemelte a halált.
Ahogy mondtam, a kártékony ember likvidálása egyfajta természetes önvédelem. Ahogy mérget teszük a patkányok ellen. A patkányokra nem haragszunk egyébként, csak szeretnénk őket távol tartani, nem akarunk ellenük véres bosszút se állni. Ahogy a patkányt se kínozzuk meg megölése előtt, úgy az emberpatkányt se. Vagy ahogy az elfogyasztandó állatot is szimplán levágjuk, de nem kínozzuk meg. Ha megkínozzuk őt, azzal magunkról bizonyítjuk, hogy valami nincs rendben velünk.
Halál nem csak emberölésért jár, s nem minden emberölésért jár halál. A modern világban sokkal nagyobb kár okozható formális emberölés nélkül, mint ami egy emberélet kioltását eredményező, de nem aljas bűncselekménnyel. Egy drogdíler pl. halált érdemel, míg egy embert halálra gázoló sofőr nem feltétlenül.
Halált osztani jogosult az állam első helyen. Második helyen maga a közösség, ha az állam tehetetlen közvetlen vagy közvetett okból. S harmadik helyen maga az egyén is jogosult kezébe venni a pallost és lesújtani vele.
Alapelve az arányosság.
Mind az egyén, mind a közösség jogosult rá. Ez az emberi büntetőjog alapja.Aki bár ember, de nem emberi módon viselkedik, az morálisan nem ember. Morálisan megérdemli a halált. Nem embert ölünk meg, hanem emberszabású kártékony lényt.
A halálbüntetés ellen egyetlen érvényes érvet ismerek: a bíróság tévedhet, így ártatlan ember hal meg. Azonban jobban belemélyedve, ez az érv hamis, hiszen ezen az alapon a börtönbüntetés se alkalmazható, mert az is lehet tévedés. S - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - a börtönbüntetés sem csinálható vissza. Hiába minden esetleges későbbi kártérítés, az csak enyhítheti a kárt. Sokkal súlyosabb traumát lehet valakinek okozni egy igaztalan, hosszú börtönbüntetéssel, mint kivégzésével.
Azaz a jól megindokolt halálbüntetés morális alapon semmiképpen se vethető el.
Ami nem igazolható morálisan az a kegyetlenség, az embertelenség. A halálra érdemes embert akkor se szabad kegyetlen módon megfosztani életétől, ha az kegyetlenül viselkedett. Miért? Mert a kegyetlen bánásmóddal saját lelkünket romboljuk. Mi csak tisztítjuk a teret, de nem leljük örömünket az ölésben, hiszen nem olyan vagyunk, mint ő, aki megérdemelte a halált.
Ahogy mondtam, a kártékony ember likvidálása egyfajta természetes önvédelem. Ahogy mérget teszük a patkányok ellen. A patkányokra nem haragszunk egyébként, csak szeretnénk őket távol tartani, nem akarunk ellenük véres bosszút se állni. Ahogy a patkányt se kínozzuk meg megölése előtt, úgy az emberpatkányt se. Vagy ahogy az elfogyasztandó állatot is szimplán levágjuk, de nem kínozzuk meg. Ha megkínozzuk őt, azzal magunkról bizonyítjuk, hogy valami nincs rendben velünk.
Halál nem csak emberölésért jár, s nem minden emberölésért jár halál. A modern világban sokkal nagyobb kár okozható formális emberölés nélkül, mint ami egy emberélet kioltását eredményező, de nem aljas bűncselekménnyel. Egy drogdíler pl. halált érdemel, míg egy embert halálra gázoló sofőr nem feltétlenül.
Halált osztani jogosult az állam első helyen. Második helyen maga a közösség, ha az állam tehetetlen közvetlen vagy közvetett okból. S harmadik helyen maga az egyén is jogosult kezébe venni a pallost és lesújtani vele.
A halálbüntetés elavult. Be lehet valakit zárni örökre. És hasonlatod nem jó. Ha valakit tévesen börtönre ítélnek, azt vissza lehet csinálni, ugyan a kártérítés stb tényleg nem tudja azt meg nem történtté tenni, de ha valakit kivégeztek azt vissza nem lehet csinálni.
VálaszTörlésIgazi keresztény keresztény hozzáállás ez.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek a cikkel.
VálaszTörlésVannak esetek, amikor az elítélt bűnössége vitán felül áll. A legtöbb eset egyébként ilyen. Például, ha kamerafelvétel van róla, ahogy elköveti a gyilkosságot. Olyankor a tévedés ki van zárva. Egyedül annak mérlegelése jöhet szóba, hogy az a cselekedet megérdemli-e a halált, vagy nem.
VálaszTörlésHa pedig esetleg rosszul mérlegelnek, például húsz év múlva valami jogász kihozza, hogy csak életfogytot kellett volna kapnia valami apróbetűs paragrafus miatt, az azért nem akkora nagy probléma véleményem szerint.
Igen, az áldozatot védi és nem a gyilkosokat.
VálaszTörlésAz áldozatot már nem védi. A gyilkosság/bűncselekmény után védeni nem lehet, csak megbosszulni.
VálaszTörlésAz eljövendő áldozatokat védi az eljövendő gyilkosjelöltek elrettentése által.
VálaszTörlésEgy végrehajtott kivégzés 20 és 70 közötti számban csökkenti a gyilkosságok számát a következő évben. Erre konkrét kimutatás van.
Ténylegesen a gyilkosok életének mindenáron védelme a leggyilkosabb ideológia.
Linkeld nyugodtan a kimutatást. De közben nyugodtan nézz utána annak is, hogy a DNS vizsgálatokkal hány kivégzett "gyilkosról" derült ki hogy ártatlan.
VálaszTörlés"A halálbüntetés ellen egyetlen érvényes érvet ismerek: a
VálaszTörlésbíróság tévedhet, így ártatlan ember hal meg. Azonban jobban
belemélyedve, ez az érv hamis, hiszen ezen az alapon a börtönbüntetés se
alkalmazható, mert az is lehet tévedés. S – minden ellenkező
híreszteléssel ellentétben – a börtönbüntetés sem csinálható vissza.
Hiába minden esetleges későbbi kártérítés, az csak enyhítheti a kárt.
Sokkal súlyosabb traumát lehet valakinek okozni egy igaztalan, hosszú börtönbüntetéssel, mint kivégzésével."
Legközelebb olvasd már el a cikket, amire reagálsz...
Olvashatom én azt akárhányszor, az ugyanakkora zagyvaság marad. A kivégzés és börtönbüntetés összemosása pedig egyenesen hazugság. A szabadság visszaadható (megtoldva kárpótlással), az élet viszont nem.
VálaszTörlésTovábbra is várom a konkrét kimutatás linkjét.
VálaszTörlés