Para Zita


Én még akkor láttam az Oszkár-díjas koreai filmet, amikor nem is volt híres még.





Úgy 85-re értékeltem 100 maximumból.





Ami tény: remekmű az Oszkár-díjasok között, Oszkárt ugyanis banális marhaságok szoktak kapni, mint pl. tavaly a Zöld Könyv, vagy tavalyelőtt a Víz Alakja.





Általánosságban viszont nem remekmű, csak film.





Tulajdonképpen arról szól a film, hogy a modern liberális rendszerekben a társadalom annyira egymástól elszakadt rétegekre oszlik, hogy már a szimpla kommunikáció is nehézségekbe ütközik. S a legnagyobb kár nem a szegényeket éri (Dél-Koreában igazi nyomor eleve nincs, az ottani szegénység olyan nagyjából, mint a kelet-európai: a biológiai lét nincs veszélyben, leginkább a szociális helyzet az ami elkeserít), mert a szegények vagy megszokják, amiben léteznek, vagy - ahogy ez a filmben történik - megtalálják a kiskapukat, s a rendszer parazitáivá válnak: azaz nem lázadnak semmilyen módon, csak kihasználják a rendszert ahogy ez lehetséges. A legnagyobb kár éppen a gazdagokat éri, ők is paraziták, sőt ők az igazi paraziták, s ők - ellentétben a szegény parazitákkal - meg se értik az egész rendet, amiben élnek.





Én magam kamaszkorom óta rettegek attól, hogy gazdag leszek, pontosan emiatt, bár csak 10-15 éve vagyok képes kifejteni miért érzek így. Nyilván most is gazdag vagyok világviszonylatban - a világ 95-99 %-a biztosan jóval rosszabban él, mint én -, de saját kelet-európai környezetemben csak alsóközéposztálybelinek számítok.





A vicces: eddig állítólag csakis angolnyelvű filmeknek adták a fő Oszkárt, szóval mi történt?






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kényszeres aláírók

Idegenellenesség