Példabeszédek II.

Folytatom a gondolatmenetet.

A virtuális világban élő lény nem tud kilépni belőle. A teremtés és a teremtő viszonya ugyanaz, mint a mi világunké és egy számítógépes játék virtuális világé. A mi világunk szempontjából nemlétező, kitalált a számítógépes virtualitás.

A virtuális világ filozófusa lehet sokféle. Mondhatja, hogy minden tűz, arra utalva, hogy az áramörökök teremtik a világot. Lehet materialista, azt állítva, nincs felsőbb erő - és ez is igaz, hiszen a virtuális világ értelmében valóban nem "létezik" felsőbb erő. De lehet az ellenkező végleten is, lásd Parmenidész, hogy a létezés egy (a külső erő), s minden más látszat. Lehet püthagoriánus is, hogy minden szám, hiszen valóban mindent a nullák és egyesek sorozata hoz létre. Még egy helyén kezelt panteizmus is betekintést képes adni, bár ez jellemzően félrevezető utakra vihet. A legjobban persze nyilván a virtuális Platón írja le a helyzetet: az ideák világa, mely minden kívül áll, de minden belső belőle van, arra utalva, hogy kívül van meg az alap, s minden megvan ott előzetesen, s így is van, hisz a programozó és programja valóban mindenben előzetes. S persze modern alakban Heidegger mint aki a létezés és a létező különbözőségét tárja fel, s rámutat az értelem központi szerepére.

S a keresztény misztikusok érzik meg leginkább a kapcsolat mibenlétet a bent és s kint között. A "kint" annyira más, hogy nem felfogható a "bent" fogalmaival. Viszont vagy egy közös elem, a szellem: a "bent" értelmes lényei egyfajta csökkentett formában részesei az abszolút értelemnek, így az igazi létezésnek.

S az igazi cél mindig figyelemben tartani ezt, a felső célt.