Pedig ez egy sarokkő
Azt mondják a ballib médiák - s ebben nem hazudnak -, hogy sok nyugati, egyébként a Fidesszel sok mindenben hasonló nézeteket valló párt már nem homofób, sőt íme a "náci" AFD egyik vezetője nyíltan homoszexuális, s ki is áll az "alternatív nemiség" jogaiért (bár az egyneműek házasságát ő is ellenzi).
A gond ezzel az, hogy ez így hamisság. Az "alternatív nemiség" elismerése ugyanis felborítja az egész rendszert. Ez kb. olyan, hogy vegetáriánus vagyok, de minden szombaton rántott húst eszek. Vagy kommunista vagyok, de nem látok bajt a magántulajdonban, ha az nekem szimpatikus szexi tőkésnők kezében van. Vagy keresztény vagyok, de minden harmadik héten abban hiszek, hogy Isten nem létezik.
Egyszerűen vannak kötelező elemek, ahhoz hogy valami az legyen ami. Arisztotelésszel mondva, a nemi normatívitás nem συμβεβηκός, hanem οὐσία, azaz nem járulékos, hanem lényegi tulajdonság. (Ez az előbbi mondat amolyan TGM-paródia, ő imádja felesleges idegen szavakkal teletűzni cikkeit. De a mondatom mondanivalója természetesen nem vicc.) A normalitás alapja a természetes jó, az emberi társadalomban pedig jellemzői: Isten központi helye, a közösség az egyén előtt, s a család. A család pedig nem létezik nemi normatívitás nélkül.
Ez kb. olyan, mintha lefaragnánk egy háromlábú asztalka egyik lábát, majd meglepődnénk, miért nem áll meg, pedig a másik két lábát milyen szépen is gondoztuk, sőt a harmadik is csak félig lett lefaragva, most az egy "alternatív" asztalláb.
Megmondom őszintén: én jobban szeretem a normalitás nyílt ellenségeit, mint a normalitás olyan önjelölt harcosait, akik "alternatív" módon harcolnak.
Az az ellenérv pedig, hogy "oké, dehát mégis majdnek normálisok" rendkívül veszélyes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése