Kharmidész
Az értelmesség, a józan ész miben rejlik? Erről szól a mű.
A bevezető rész legfontosabb eleme Szókratész beszélgetése az ifjú Kharmidésszel - aki Platón nagybátyja - arról, hogy a betegségeket csak az egész test gyógyításán keresztül lehet leküzdeni, a test gyógyítása viszont csak a lélek gyógyításával együtt lesz sikeres.
Az első meghatározása az értelmességnek: ez egyfajta lelki nyugalom, mely a nyugodt cselekvésben fejeződik ki. Ellenérv: az értelmesség nyilvánvalóan valami pozitív dolog, márpedig ha ennek szükséges eleme a lassúság, akkor ebből az következne, hogy pl. a lassú írnok vagy a lassan futó ember jobb a gyorsan dolgozó írnoknál, a gyors futónál, sőt az is következne, hogy a lassú felfogás jobb a gyorsnál. Nyilvánvalóan ez nem jó meghatározás tehát.
A második meghatározás: az értelmesség a szégyen érzésének képessége. De ez se jó, mivel a szégyenérzet lehet jó is és rossz is.
A harmadik meghatározás: az értelmesség, a józan ész az, amikor mindenki a saját dolgával törődik. De hisz akkor aki bármit is csinál nem a maga részére, pl. a cipészmester, az a józan ész ellen vét! Az ellenérv: aki dolgozik valamit, az szintén a maga dolgával törődik, akkor is, ha mások számára készít termékeket. Azaz a jó dolgok csinálása belefér ebbe a meghatározásba. Ez tehát a negyedik meghatározás, mely a harmadik pontosítása: az értelmesség az, ha valaki tudatosan hasznos, jó dolgokat csinál.
Ebből következik a dolog lényege: az értelmesség valójában ugyanaz, mint ismerni saját magunkat. Viszont milyen eredménye van annak, ha ismerjük magunkat? Minden más tudás valami konkrétumra vonatkozik, míg ez csak annak tudására, hogy ismerjük magunkat, azaz tudjuk, hogy mit tudunk és hogy mit nem tudunk. Van-e példa bármi hasonlóra? Pl. van-e olyan szem, mely nem lát önmaga semmit, csak látja saját magát és minden más szemet? Nincs, de ez nem érv, hiszen az értelmesség minden más tudás felett áll, azoktól alapvetően különbözik, ezért nem találunk párhuzamot.
De lássuk most nem a józan ész meghatározását, hiszen ezt nem sikerült meghatározni, hanem nézzük azt, mi a haszna! Ha képes lenne arra, hogy megmondja hogyan cselekedjünk helyesen, ez nagyszerű lenne, hiszen ez biztos boldogságot adna. De erre nem képes, hiszen csak azt tudja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk, de ezt nem, hogy egy konkrét esetben mi a helyes. Pl. a józan ész orvosi ismeretek nélkül nem képes senkit se meggyógyítani.
Felmerül még: esetleg a józan ész, az értelmesség csupán valami olyasmi, ami megkönnyíti a tanulást, hiszen így aki tanul, az nem csak a tanulandó tudásra vágyik, hanem magára a tudásra is. De ez sem biztos. A végszó: bár nem tudtuk meghatározni, mi az értelmesség, a józan ész, reméljük, hogy az jó dolog.
A bevezető rész legfontosabb eleme Szókratész beszélgetése az ifjú Kharmidésszel - aki Platón nagybátyja - arról, hogy a betegségeket csak az egész test gyógyításán keresztül lehet leküzdeni, a test gyógyítása viszont csak a lélek gyógyításával együtt lesz sikeres.
Az első meghatározása az értelmességnek: ez egyfajta lelki nyugalom, mely a nyugodt cselekvésben fejeződik ki. Ellenérv: az értelmesség nyilvánvalóan valami pozitív dolog, márpedig ha ennek szükséges eleme a lassúság, akkor ebből az következne, hogy pl. a lassú írnok vagy a lassan futó ember jobb a gyorsan dolgozó írnoknál, a gyors futónál, sőt az is következne, hogy a lassú felfogás jobb a gyorsnál. Nyilvánvalóan ez nem jó meghatározás tehát.
A második meghatározás: az értelmesség a szégyen érzésének képessége. De ez se jó, mivel a szégyenérzet lehet jó is és rossz is.
A harmadik meghatározás: az értelmesség, a józan ész az, amikor mindenki a saját dolgával törődik. De hisz akkor aki bármit is csinál nem a maga részére, pl. a cipészmester, az a józan ész ellen vét! Az ellenérv: aki dolgozik valamit, az szintén a maga dolgával törődik, akkor is, ha mások számára készít termékeket. Azaz a jó dolgok csinálása belefér ebbe a meghatározásba. Ez tehát a negyedik meghatározás, mely a harmadik pontosítása: az értelmesség az, ha valaki tudatosan hasznos, jó dolgokat csinál.
Ebből következik a dolog lényege: az értelmesség valójában ugyanaz, mint ismerni saját magunkat. Viszont milyen eredménye van annak, ha ismerjük magunkat? Minden más tudás valami konkrétumra vonatkozik, míg ez csak annak tudására, hogy ismerjük magunkat, azaz tudjuk, hogy mit tudunk és hogy mit nem tudunk. Van-e példa bármi hasonlóra? Pl. van-e olyan szem, mely nem lát önmaga semmit, csak látja saját magát és minden más szemet? Nincs, de ez nem érv, hiszen az értelmesség minden más tudás felett áll, azoktól alapvetően különbözik, ezért nem találunk párhuzamot.
De lássuk most nem a józan ész meghatározását, hiszen ezt nem sikerült meghatározni, hanem nézzük azt, mi a haszna! Ha képes lenne arra, hogy megmondja hogyan cselekedjünk helyesen, ez nagyszerű lenne, hiszen ez biztos boldogságot adna. De erre nem képes, hiszen csak azt tudja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk, de ezt nem, hogy egy konkrét esetben mi a helyes. Pl. a józan ész orvosi ismeretek nélkül nem képes senkit se meggyógyítani.
Felmerül még: esetleg a józan ész, az értelmesség csupán valami olyasmi, ami megkönnyíti a tanulást, hiszen így aki tanul, az nem csak a tanulandó tudásra vágyik, hanem magára a tudásra is. De ez sem biztos. A végszó: bár nem tudtuk meghatározni, mi az értelmesség, a józan ész, reméljük, hogy az jó dolog.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése