Gorbacsov

Utolsó éves, éppen érettségi előtt álló, 17 éves diák voltam akkor, amikor meghalt a Szovjetúnió utolsó előtti vezére, Csernyenko.

Mivel szovjet-orosz gimnáziumba jártam, ez sokkal jobban hatott, mint az akkori átlag magyar gimnazistára.

Mindenki érezte, hogy az új vezér hatalomra kerülése hatalmas változás. Főleg életkora miatt, Gorbacsov alig 54 éves volt ekkor.

Ilyen fiatal ember nemigen került még a fővezéri szerepbe. Ez visszatérésnek számított a korábbi időkhöz: Lenin 47 évesen lett fővezér, Brezsnyev 58 évesen, Hruscsov és Sztálin 60 évesen. Velük szemben Andrpov 68 évesen, Csernyenko pedig 73 évesen érte el ezt a pozíciót. Ehhez képest drasztikus fiatalításnak számított Gorbacsov hatalomra kerülése.

A korabeli nyugati és szovjet propaganda, vicces módon, ugyanazt súlykolta akkoriban: hogy nem történt semmi lényeges változás. Emlékszem a korabeli Szabad Európa kommentárjára, mely szerint a fiatalítás nem bír jelentőséggel, s ha mégis, akkor rosszabbat jelez, mert míg a korábbi vén komcsik még legalább hittek is valamiben, ezek a "mai fiatalok" már csak hataloméhes cinikus alakok. A hivatalos szovjet szöveg meg az volt: folytatódik a kommunizmus építése, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.

De a szovjet kisemberek, ebbe beleértve a 16-17 éves diákokat is - s a szovjet rendszerben is az átlagnál érdeklődőbb volt ez a korosztály, ez ugyanis rendszerfüggetlen életkori sajátosság -, azonnal érezték, valami komoly változás lesz. Május végéig jártam iskolába, azaz alig 2 és fél hónapig volt lehetőségem egyszerű szovjet emberek között lennem (bár azért ezek inkább a nomenklatúra alsó részének gyerekei voltak, nem a szovjet átlagpolgárok családaiból származók), azaz éppen csak Gorbacsov kezdeti hetei alatt. Amikor még a három későbbi, ma már mindenki számára gorbacsovi lózung - ускорение, гласност, перестройка - közül még csak a legelső volt forgalomban, mely éppenhogy jelenthetett bármit - a szó jelentése szimplán gyorsítás -, akár a sztálini erőltetett gazdaságfejlesztéshez való visszatérést is. Mégis: mindenki valamiféle reformokra számított.

Érdekes egyébként, hogy ma már az emlékezet eltörölte az
ускорение szót, erre kevesen emlékeznek, míg a másik kettő - гласност, перестройка - annyira megmaradt, hogy idegen nyelvekbe is bekerült. Az oroszul nem tudó magyarok is ismerik a glasznoszty és peresztrojka szavakat, bár sokan nem ismerik az eredeti jelentésüket (nyitottság és átépítés) .

A legóvatosabb szovjet vélemények arra számítottak: nyugdíjba küldik az összes nyugdíjas korú vezetőt a szovjet élet minden terén, s egy nemzedékkel fiatalabbak veszik a kezükbe az országot, így már csak az életkor miatt hatékonyabban fog működni ugyanaz a rendszer. A legoptmistábbak pedig egyenesen valamiféle új prágai tavaszra számítottak, azaz egyfajta új szemléletű, de persze kommunista rendre.

Ami ténylegesen történt, arra senki se számított, ezt alá kell húznom. De mi is történt? Tulajdonképpen több szakszra osztható, ami zajlott:

• 1986 végéig: megszilárdult az új fővezér hatalma, a kitűzött program a gyorsítás,semmi változás a rendszer alapjaiban;
• 1987 elejétől 1989 közepéig jött immár a гласност és a перестройка:
  • kulturális téren: a rettegett szovjet cenzúr totális visszaszorítása, még nem volt ugyan szólásszabadság, de olyan mértékű lett az immár engedett témák köre, mint soha addig a szovjet történelemben, ekkor következett be az az addig teljesen váratlan fejlemény, hogy hirtelen érdemes lett szovjet tv-t nézni. szovjet lapokat olvasni,
  • gazdasági téren: kb. a kádári szintű reformok bevezetése, csak a magyar reformhoz képes iszonyú gyorsasággal.
  • külpolitikai téren: kifejezetten baráti kapcsolatokra törekedés a nyugattal, a szovjet érdekszféra feladásának előkészítése mindenhol a világon;
• 1989 közepétől 1991 végéig: a káosz ideje, a különféle meggondolatlan reformok eredményeképpen lassan minden hatalom kicsúszik Gorbacsov kezéből, amit erősít egy olyan gazdasági válság, ami a háború alatt se volt, plusz a helyzetre rádöbbenő nyugat alaposan át is veri a szovjet vezetést minden szinten.

Az általános imádatból a totális utálat tárgya lett Gorbacsov alig 5 év alatt a Szovjetúnióban, erre se számított senki 1985 márciusában. Már 1989 közepén is többen utálták, mint amennyien kedvelték, de akkor még voltak belföldi hívei, azonban ezek a hívek is elpártoltak tőle 1990 tavaszáig.